Most olyan PC-s sci-fi FPS-ek kerülnek középpontba, amelyeket sokan kevésbé értékeltek, vagy talán nem kapták meg a nekik járó figyelmet. Te mit gondolsz róluk?
1. Bet on Soldier
A Bet on Soldier egy alternatív idősíkban játszódó sci-fi FPS, ahol az első világháború sosem ért véget. Hogy a háború valamilyen szinten kezelhetővé váljon, létrehoztak egy speciális valóságshow, amelynek keretében bajnokokat eresztenek össze a csatatéren. A főszereplő is egy ilyen bajnok, számára viszont nem a pénzről és a sikerről, hanem személyes ügyről szól a játék.
- Fejlesztő: Kylotonn
- Kiadó: Digital Jesters
- Kiadás éve: 2005
- Multiplayer: local only, Gamespy alapú volt
- Metacritic: 56 (23 kritika), 5.4/10 (34 felhasználó)
Ami megfogott a játékban, az a sajátos hangulata, ami egy kicsit talán a steampunk felé kacsingat. Játékmenet szempontjából itt-ott kiforratlannak, de teljesen vállalhatónak éreztem. A grafika és a normál harc is rendben volt. A negatívumok kapcsán sajnos említenem kell a kissé semmilyen hangokat, illetve a sztori alapját adó párharcok totális működésképtelenségét. (Utóbbi dolgot első körben teljesíthetetlennek fogod látni, aztán rájössz a trükkjére és túl könnyűvé válik.)
2. Doom 3
A Phobosra érkezel a biztonsági szolgálat erősítéseként, majd elszabadul a Pokol, persze szó szerint.
- Fejlesztő: id Software
- Kiadó: Activision (régen), id Software (most)
- Kiadás éve: 2004
- Multiplayer: van, és még él is egy kicsit
- Metacritic: 87 (83 kritika), 7.6/10 (1038 felhasználó)
A Doom 3 egyáltalán nem ismeretlen játék, viszont személy szerint egy kicsit alulértékeltnek érzem. Oké, viszonylag lassú, horrorra és nem a hentelésre alapozó játékmenete gyökeresen eltér a korábbi részektől, viszont önmagában véve szerintem egy kiváló játék. Hangulatos, letisztult a játékmenete, a fény/árnyék megoldások mai napig remekül néznek ki benne, ráadásul manapság már bármilyen hardveren elfut. Van egy kiegészítője is, a Resurrection of Evil, ami teljesen rendben van, talán egy kicsit több a harc benne, mint az alapjátékban. Csak pozitívat tudok róla mondani.
3. Alpha Prime
Az Alpha Prime története egy aszteroida bányász kolóniáján játszódik, ahol egy balesetet követően elszabadult a pokol. A bányászok és a robotok is megőrültek, gyilkolni kezdtek, emiatt lezárták az egész kolóniát. A játék főszereplője egy Arnold nevű cinikus, sokat látott figura, aki azért érkezik a az aszteroidára, hogy kimenekítse egykori legjobb cimboráját, akivel egy szerelmi háromszög miatt romlott meg a viszonya.
- Fejlesztő: Black Element Software
- Kiadó: Bohemia Interactive
- Kiadás éve: 2007
- Multiplayer: nincs
- Metacritic: 59 (19 kritika), 6.0/10 (115 felhasználó)
Ha az első két mondatig gyanúsan ismerősnek tűnik a történet ismertetője, az nem véletlen, mert ez a játék sokban hajaz a Doom 3-ra. Zárt, klausztrofób környezetben kell haladnod, az ellenfelek általában kisebb csoportokban támadnak rád, a játékmenet pedig viszonylag lassú. A harcok közben folyamatosan sebződni fog, ami miatt elsőre nehéznek tűnhet; viszont némi taktikázással és a sarkokról kihajolva tüzelve ez a problémád is meg fog oldódni. Hangulatos darab korrekt játékmenettel, bár a sztori lehetett volna egy kicsit kerekebb, illetve a fegyverek hangjának se ártott volna még egy kis munka.
4. Unreal II: The Awakening
Az első Unreal komplex pályái, reszponzív irányítása, frenetikus harca és fantasztikus artisztikus megoldásai után a folytatás linearitása és leegyszerűsítettsége sokaknak nem jött be. Abszolút megértem, mert a „átlagos sci-fi FPS” leírásnak tökéletesen megfelel, viszont van mit benne szeretni.
Az Unreal II-ben egy kissé egydimenziós karakterrel bíró katonát/zsarut irányítunk, aki egy szedett-vedett csapattal és űrhajóval járja a bolygókat. Az egyik ügy kivizsgálásakor egy ősi relikviára bukkan, amire több frakció is pályázik – az ő dolga lesz, hogy kiderítse, miért.
- Fejlesztő: Legend Entertainment
- Kiadó: Infrogames
- Kiadás éve: 2004
- Multiplayer: utólag adtak ki hozzá, Unreal II: eXpanded MultiPlayer néven fut
- Metacritic: 75 (27 kritika), 6.5/10 (131 felhasználó)
Sok helyen bele tudnék kötni, hogy az Unreal II miben rosszabb az elődjénél, viszont felidézte bennem a gyerekkoromban látott űrhajós sci-fi sorozatok emlékét. A lassabb játékmenet (mozgás + harc) nem volt kiemelkedő, de rendben volt, a csapattagok hangját adó színészek is korrekt munkát végeztek, a látvány pedig kimondottan tetszett itt-ott. Az is pozitívum volt számomra, hogy a küldetések között járkálni lehetett egy kicsit a csapat szakadt űrhajóján és a sztori is bejött. Viszont egy bizonyos karakter designjával tényleg nagyon mellényúltak, azt elismerem. Mindenesetre szerettem, kellemes élményeket adott ez a sci-fi FPS.
5. Alien Rage
Ez rossz játék lenne?
Az Alien Rage sztorija egy aszteroidán játszódik, a főszereplője pedig egy kvázi szuperkatona, akinek a feladata egy alienek által elfoglalt bánya szabotálása. A bányában termelt nyersanyag hihetetlenül erőteljes energiaforrás, amire a katasztrófa szélére sodródott Földnek nagy szüksége lenne. A probléma: az eredetileg békés alieneket egyik napról a másikra bevadultak, megöltek mindenkit a bányában, és saját céljaikra akarják felhasználni a nyersanyagot. Feladatod végrehajtása közben egyre többet tudsz meg arról, hogy valójában mi is történt ott…
- Fejlesztő: CI Games
- Kiadó: CI Games
- Kiadás éve: 2013
- Multiplayer: nincs
- Metacritic: 52 (27 kritika), 6.7/10 (171 felhasználó)
Szóval az Alien Rage a CI Games játéka. Nem ismerős a cég neve? Annak idején pocsék régi játékaikkal gyakran bukkantak fel FreddyD rosszpcjatekok platformján. A cég aztán váltott, és elkezdett áttérni az AAA-kategóriához közelebb álló programok gyártására. A Sniper: Ghost Warrior sorozatukkal egészen szép sikereket értek el, közben pedig legyártották az Alien Rage-et, és az Enemy Frontot is.
Az Alien Rage-et a megjelenése idején elég durván szidták, részben jogosan. Kezdetben irtó bugos volt, ráadásul saját ötlete sincs igazán és itt-ott egy kicsit frusztráló is tud lenni… Viszont pont azt a lineáris, pokolian egyszerű henteldét nyújtja, amit ígér. A mai túlnyújtott open-world játékokkal szemben szerintem az öntudatos linearitás egy kimondottan jó dolog. Ami tetszett:
- Nem túl hosszú.
- A poénokon és utalásokon egész jókat röhögtem.
- A harc egész élvezetes lesz egy idő után. (Az elején néha túlságosan nyomulnak az ellenfelek és könnyen visszaszoríthatnak egy zárt helyre.)
- A látványnak vannak jó pillanatai.
- A harc és a mozgás rendben van, még ha már láttam is máshol ezeket az elemeket. (A Crysis 2-3 járt végig a fejemben.)
A játékról írt teljes cikkemet itt találod.
Melyik játék hiányzik a listáról? Írd meg kommentben!
