Az Extraction Point közvetlenül a F.E.A.R. befejezését követően veszi fel a fonalat. A kérdés: szükség volt rá?
Az Extraction Point hátteréről röviden
Mindig csak a dráma…
A F.E.A.R. 2005-ben jelent meg és rövid idő alatt szép sikereket ért el. A J-horror és heroic bloodshed stíluselemek kombinálásával a Monolith Productions friss vért vitt az FPS műfajába, amit a kritika és a közönség is értékelt. Természetesen a folytatás nem maradhatott el… és persze a dráma sem.
A Monolith Productionst 2004-ben felvásárolta a Warner Bros. (játékkiadó), viszont a F.E.A.R.-t még a Vivendi kiadó égisze alatt jelentették meg. Így érdekes helyzet alakult ki: maga a franchise a Warnerhöz került (azaz a Monolithnál maradt), viszont a F.E.A.R. brandnév a Vivendié lett.
A Monolith Project Origin címmel elkezdte fejleszteni a játék folytatását, a Vivendi pedig megbízta a TimeGate Studios nevű fejlesztőcéget, hogy az első részhez gyártson két kiegészítőt.
A Vivendi két kiegészítője az Extraction Point és a Perseus Mandate címet viselik. Előbbi továbbviszi a F.E.A.R. sztoriját, utóbbi azzal párhuzamosan fut. Később azonban úgy alakultak a dolgok, hogy mindkét kiegészítő történetét törölték a hivatalos kánonból. Erről a cikk folytatásában olvashatsz.
Változtatások és újdonságok
Az első kiegészítő közvetlenül a F.E.A.R. történetét folytatja. Ez még önmagában nem baj, viszont itt sztori engem a Terminator – Sötét végzet helyzetére emlékeztetett. Ott van a Terminátor 2 – Az ítélet napja, ami egy örökérvényű klasszikus remek sztorival, hangulattal, akciókkal. Aztán jön a Sötét végzet, ami leköpi a második rész történetét, majd egy csomó középszerű, klisés és béna dologgal próbálja eladni magát teljesértékű folytatásként, miközben az ismerős elemekkel próbálja meggyőzni a létezésének szükségességéről a rajongót.
Az Extraction Point esetében nem ennyire vészes a helyzet, de nem is túl jó. A sztori minimális, újat nem igazán tud nyújtani, pontosabban amikor nyújt, akkor csak felbosszantanak a húzásai. Nem felzaklatlatnak, felbosszantanak. A többi téren azért szerencsére jobban muzsikál a kiegészítő.
A harc még mindig nagyjából élvezetes és szórakoztató, a hangulat és a pályatervezés azonban itt érezhetően nem volt annyira kiforrott. Ez nem meglepő: a Monolith már profi fejlesztőként, egyedi vízióval vágott bele a F.E.A.R. készítésébe, a kiegészítőkért felelős TimeGate Studios viszont még tapasztalatlan volt FPS-ek terén.
A TimeGate-nél kicsit nagyobb helyszínekben és harcokban gondolkodtak, ez viszont nem feltétlenül szolgált a játék javára. A csörték alatt gyakran dinamikus vált a zene és megszólalnak az agresszívabb, pörgősebb szólamok, az ellenfelek nagyobb számban jönnek, ráadásul a fegyverek között felbukkan az elegáns, csinos effektet produkáló lézerpuska, az otromba minigun vagy a hordozható turret is.
A mennyiség azonban sokszor megy a minőség javára. A harcok néha túl kaotikussá váltak, néha pedig röhejesen túl van tolva a darálás; a minigun egyszerűen túl harsány ide; a zene pedig néha illúzióromboló módon tolakodó. A feszült para elveszik, amikor bejelentésszerűen vált a zene, majd a csörte végén hirtelen abba is marad. Zavart.
Persze a F.E.A.R. erős alapokat adott, szóval ami itt „nem olyan jó”, sok más játéknak még így is elérhetetlen magaslat. Néhány új ellenfél is megjelenik a játékban, egy új típusú „tank”, illetve egy… na, ezt nem lövöm le. Vagyis de, lelőttem elégszer, idegből.
Hol kapható az Extraction Point?
Az Extraction Point a Steamen egy teljes árú 60 dolláros F.E.A.R. pakk keretében szerezhető be. Ebben benne van a három fő epizód, illetve a két kiegészítő is.
A GoG.com-on más a helyzet. A F.E.A.R. Platinum az alapjátékot és a két kiegészítőt foglalja magába, normál ára 10 dollár. Akciós időszakban körülbelül a feléért meg lehet vásárolni.
Összegzés
Korrekt, korrekt, de a sztori béna, újdonságot meg keveset tud adni a F.E.A.R. kiegészítője. Szerencsére a 2007-es Perseus Mandate egy fokkal jobban sikerült ennél.
