2067

2067: Időhurok előzetes és kritika

Mozgókép-blog

A 2067: Időhurok egy ausztrál sci-fi, ami ugyan fontos üzenetet akar közölni, de filmként sajnos vannak nagyobb hibái.

2067: Időhurok előzetes

A film sztorija

2067-re a Föld légköre annyira szennyezetté válik, hogy az emberiség a kihalás szélére jut. Az egész bolygó sötétbe borul, és már csak egy városban van élet, ám ez az állapot nem fenntartható. Az emberiség megmentése érdekében létrehoznak egy időgépet, és megbíznak valakit (Kodi Smit-McPhee), hogy megtalálja a megoldást egy másik korban…

2067

2067: Időhurok kritika

Tapasztalatom szerint igazából mindegy, hogy milyen megközelítést alkalmaznak az írók egy időutazós film a sztori felépítésére, mindig lesznek benne támadható logikai bukták és paradoxonok. A lényeg, hogy eladják a koncepciót a nézőnek – hogy ezt a szálak még éppen követhető kavarásával, dramaturgiai trükkökkel vagy akár a negyedik fal áttörésével oldják meg, mellékes.

Kodi Smit-McPhee és Ryan Kwanten

A 2067: Időhurok legnagyobb problémájának pont ezt éreztem, hogy az időutazásos koncepciója… zavaros. Amikor véget ért a film, nem igazán akart összeállni a kép azzal kapcsolatban, hogy mi is történt. Végülis össze tudtam rakni az eseményeket, de inkább tűnt bosszantóan túlbonyolítottnak és ellentmondásosnak a megoldás, mint kellemesen mindfucknak. Az időutazásos koncepció támadhatósága pedig felhívta a figyelmet a többi problémára is: a túlzottan labilis karakterekre, a főszereplő kissé félrement castingjára, a túl hosszú játékidőre, az eszméletlen időhúzásra történet és béna párbeszédek terén is, a hatásvadász zenére és a fő konfliktusok béna megvalósítására is. Vagy éppen ezek miatt tűnt fel ennyire az időutazásos paradoxon? Végülis az számít, hogy hiányérzetem volt, amikor a film véget ért. 

Kodi Smit-McPhee, 2067

Pedig jól indult. A film az első harmadában felépítettek egy nem túlzottan eredeti, ám megkapó hangulatú világott és főszereplőként bemutatottak egy törékeny, hétköznapi figurát, aki egyáltalán nem volt a tipikus hős alkat. Aztán elindult az időutazásos vonal, ami jól kezdett, sőt, egy egészen érdekes “rejtélyt” is felvetett. Itt sok irányba indulhatott volna a film… De jött az időhúzás, felesleges szövegelés és az emocionális töltet rosszul időzített építgetése, majd elsütése, ami “némileg” ellentétben állt a sztori által bedobott NAGYON FESZES IDŐLIMITTEL. Ami mondjuk egy keleti alkotástól elfogadott dolog, az itt zavaró bénázásnak tűnt.

Technikai téren viszont a 2067: Időhurok nagyon jól sikerült. A design egész jó lett, a látvány végig rendben volt (pedig érződött, hogy alacsonyabb költségvetésből készült alkotásról van szó) és hangulat is megkapó volt, amikor épp nem dumáltak álmosra a karakterek.

2067

2067: Időhurok ajánló

Súlyos, aktuális üzenetet akartak mondani a film készítői, azonban a megvalósítás csak a technikai vonalon sikerült jól. A film eleje ígéretes és hangulatos, azonban az időhúzásba torkolló történet aláásta a sci-fit és a drámát is.

Hibái ellenére azonban még mindig inkább azt mondanám a filmre, hogy ajánlom. Sok hibája van, lehet is szidni, ugyanakkor legalább megpróbált “valamilyen” lenni egy unalmas középszer helyett. Ez pedig nagy pozitívumot jelent.

2067

Stáblista

  • Eredeti cím: 2067,
  • műfaj: sci-fi,
  • hossz: 114 perc,
  • írta: Seth Larney és Dave Peterson,
  • rendezte: Seth Larney,
  • főszerepben: Kodi Smit-McPhee, Ryan Kwanten, Sana’a Shaik, Aaron Glenane
  • zene: Kirsten Axelholm, Kenneth Lampl,
  • a film IMDB oldala.
Doz

1 thought on “2067: Időhurok előzetes és kritika

  1. Azt hiszem a történet kulcsa a kvantum- szuperpozició és összefonódás. Mivel makroszkópikusan nehezen értelmezhető (pl a szp-re Schrödinger macskája)… Érdekes lenne tudni, hogy mi volt a kezdeti koncepció. Lehet, valaki értelmetlennek tartotta az erról szóló értekezéseket így a fő mondanivalót súlytalan drámára és közhelyes párbeszédekre cserélte.

    Szerintem az is egyértelműen ezt az értelmezés támasztja alá, h a “barát” mint külső megfigyelő döntése ugrasztja be sajátállapotba és szünteti meg a szuperponált (élő-halott 🙂 ) állapotot.

    A világ alakulása és az időutazás paradoxon pedig kvantumösszefonódással van feloldva.

    Így az az érzése támad az emberfiának, hogy az apró részletek egy érdekes és talán jól átgondolt sci.firől árulkodnak ami feltehetően rossz kezekbe került.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.