A Végtelen (Infinite) legnagyobb baja, hogy végtelenül semmilyen.
Történet
Evan McCauley (Mark Wahlberg) tizenéves kora úgy tudja, hogy hallucinációi mögött skizofrénia áll. Amikor egy félresikerült üzlet után rendőrségre kerül, megjelenik egy rejtélyes férfi, aki azt állítja, hogy McCauley valójában egy folyamatosan újjászülető személy aktuális reinkarnációja…
Végtelen rövid kritika
Hu, hát itt aztán van minden! Mátrix. Hegylakó. Wanted. Assassin’s Creed. Mark Wahlberg egy szép nagy katanával!
Csak kár, hogy ebből a turmixból egy izgalmas akciófilm helyett csak egy unalomszürke szundigenerátor lett, ami legjobb pillanataiban is éppen csak középszerű. Pont, mint a Netflixes A halhatatlan gárda, bár az legalább egy fokkal jobbal működött a decens(ebb) színészek miatt. Ráadásul különösen fáj, hogy a Végtelent az egyik nagy kedvencem, Antoine Fuqua rendezte. Vajon ki volt az, aki ránézett a huszonéve krimikből vagy földhözragadtabb akciófilmekből álló filmográfiájára és azt mondta, hogy oké, tessék, itt egy CGI-ban gazdag sci-fi/fantasy? Fuqua sosem volt kiemelkedő rendező, de mindig hozta a jó iparos szintjét, viszont itt rossz választásnak bizonyult.
Bár igazából már a forgatókönyv is elég béna. Maga a Végtelen alapjául szolgáló könyv érdekes lehet, viszont a film története tényleg csak már korábban jobban megvalósított sci-fi / fantasy elemeket és durva logikai buktákat pakol rá egy teljesen sablonos alapra. Exposition dumpok és akciójelenetek váltogatják egymást, de a lehető legrosszabbul: az infólavinák közben ordítottam magamban, hogy „HALADJUNK MÁR, FELFOGTUK”, az akciók közben meg csak ásítoztam a béna vágás és gyakorta ócska CGI megoldások miatt.
Persze a béna sztorit még menthetné egy erős hangulat, az érdekes vagy szórakoztató karakterek, a jó dumák és a decens akciójelenetek. Csak éppen nem teszik. A karakterek laposak, kidolgozatlanok, a színészek meg igazából javarészt csak vannak – Mark Wahlberggel együtt. Chiwetel Ejiofor próbált egy kicsit zakkantabb, félripacs főgenyát hozni, de ha rájössz a karaktere motivációjában rejlő brutális logikai zökkenőre, akkor még ez is érdektelenségbe fullad.
Az akciójelenetek néhol túl vannak vágva, a CGI-ban bővelkedő csörtéknél pedig érződik, hogy Fuqua nagyon gyakorlatlan ezen a téren. Olcsónak, avíttnak tűnik ilyenkor az alkotás. Általános vizuális megoldások, díszletek terén is csak egy unalmas középszert tud hozni a film, semmi kiemelkedőt. (Esztétika terén mintha az újabb Mission: Impossible, a James Bond-filmekre vagy a Westworld harmadik évadára hajazott volna a Végtelen.) Talán Harry Gregson-Williams zenéjére mondanám, hogy na, az talán egészen jól sikerült.
Összességében véve egy egyszer nézhető, háttérzaj-jellegű akciófilmnek elmegy a Végtelen. Kihagyott ziccer, ami innen is, onnan is behúz elemeket, de képtelen azokat egy feledhetőnél jobb színvonalú alkotássá összelegózni.
Kérdés az olvasóhoz
Azt vettem észre, hogy amikor ilyen bénán öntik a nézőre a film univerzumának információit, akkor általában gyakoribbak a hatalmas logikai bakik is. Mintha egyszerűen túl szerelmesek lennének ezek az alkotások a saját koncepciójukba, mint egy részeg boomer a csajozós sztorijaiba. Nem veszi észre, hogy semmi értelme a mondanivalójának és igazából senkit sem érdekel, de azért be nem áll a szája. Könyörgöm, a balladai homály bevált fogás, a néző meg nem hülye, felfogja szájbarágás nélkül is. (Pláne úgy, ha még a koncepció se eredeti.) Vagy nem?
Végtelen előzetes
Stáblista
- Eredeti cím: Infinite,
- kiadás éve: 2021,
- műfaj: sci-fi, fantasy, akciófilm,
- írta: Ian Shorr, Todd Stein, D. Eric Maikranz (eredeti mű),
- rendezte: Antoine Fuqua,
- főszerepben: Mark Wahlberg, Sophie Cookson, Chiwetel Ejiofor, Toby Jones, Jason Mantzoukas, Dylan O’Brien,
- zene: Harry Gregson-Williams,
- a film IMDB adaptlapja.
