A kilencedik konzolgeneráció első gépei, azaz a Sony Playstation 5 és az Xbox Series X kapcsán újra felbukkant a visszafelé kompatibilitás fogalma. (Angolul backwards compatibility.) Cikkemben röviden bemutatom a szerepét és a gyakran használt változatait.
Mi az a visszafelé kompatibilitás?
A visszafelé kompatibilitás a gaming kontextusában azt jelenti, hogy egy újabb generációs hardver vagy szoftver képes egy korábbi platformra készült játékot vagy szoftvert futtatni, vagy ahhoz készített periférát használni.
A funkció fontosságát sokan figyelmen kívül hagyják, azonban a nosztalgián túl gazdasági haszonnal is rendelkezik. Megvalósítására számos módszer létezik, melyről lentebb írok röviden.
A visszafelé kompatibilitás haszna
- Egy új konzolgeneráció bevezetésénél azért hasznos a támogatás megléte, hiszen így nem csak a megjelenéskor kapható néhány játékból válogathat a célcsoport.
- Megkönnyíti az átállást, hiszen a vásárlóknak a meglévő játékaikhoz sem kell külön fenntartani a régi konzolt. A Playstation 2 sikeréhez például hozzájárult, hogy támogatta az első Playstation játékait, kontrollereit és videókábelét, így a játékosok könnyebben válthattak az új generációra. Nem véletlen, hogy a Sony a Playstation 5 esetében is meg akarja tartani a nyertes nyolcadik generációs játékok támogatását.
- Gazdasági érdekek, azaz a nosztalgia pénzzé tétele. Felnősz, önálló kereseted lesz, abból pedig szívesen vásárolsz ezt-azt, ami nosztalgikus érzéseket kelt benned a gyerekkorod kapcsán. Például videojátékokat.
- Marketing, mellyel a cég azt mutatja a közönség felé, hogy törődik a vásárlóival.
- Korlenyomat vagy alkotás archiválása: ez az a dolog, amivel a platformok mögött álló cégek egyáltalán nem törődnek, amíg anyagilag meg nem éri nekik. A felhasználók számára viszont annál fontosabb, ezért az egyes platformok emulációja köré rengeteg közösség szerveződött az elmúlt évtizedekben.
A visszafelé kompatibilitás lehetséges megoldásai
Remaster
Egy játék új platformra hozatalának egyik lehetséges útja a remaster / remastered verzió készítése, amelynek semmi köze sincs a visszafelé kompatibilitáshoz, de meg kell említenem. Ebben az esetben az adott játékot portolják az új platformra, gyakran feljavítják, vagy akár teljesen át is dolgozzák a működését.
A javítások célja általában a felhasználói élmény javítása, hiszen a régi játékoknál alkalmazott megoldások gyakran túl kényelmetlennek bizonyulhatnak egy modern címekhez szokott felhasználó számára.
Platform szoftveres emulálása
A visszafelé kompatibilitást gyakran oldják meg egy komplett platform emulálásával, vagy részleges emulációval. A komplett platform emulálásának lényege, hogy az új generációs számítógép/konzol egy szoftverben létrehoz egy, a régi platformhoz hasonló virtuális környezetet, amelyen belül futtatja a játékokat.
Erre jó példa a DOSBox nevű szoftver. Ez létrehoz egy virtuális számítógépet az operációs rendszereden belül, ami képes DOS-os játékok és szoftverek futtatására. Például az ePSXe célja is hasonló, viszont az Playstation játékokat futtat.
Számos más megoldás is létezik virtuális gépek létrehozására, például a VirtualBox vagy a VMWare nevű szoftver is. Ezzekkel számos különböző architektúrát emulálhatsz, melyekre feltelepítheted a telepített operációs rendszereket és szoftvereket.
A teljes platformos emulációt általában PC-n alkalmazzák, de nem ritkák a konzolokra készült szoftverek sem. Például a Playstation 2-re is létezik NES/SNES emulátor, illetve az Xboxok is szoftveres emulátorral futtatják az előző generációs játékokat.
Az emulátorok gyakran nem csupán futtató környezetet biztosítanak a játékokhoz, hanem különböző javításokat, módosításokat is lehetővé tesznek. Ilyen például a magasabb felbontás, képminőség javítása, más input eszközök támogatása, vagy a vizuális extrák biztosítása a felhasználói élmény fokozása érdekében, amilyen például a scanline-effekt is.
Részleges szoftveres emuláció
Olyan helyzet is felmerülhet, amikor maga az új platform támogatná a szoftver jelentős részét, viszont egy kiegészítő komponens hiánya miatt nem fut tökéletesen. (Vagy sehogy.)
Erre jó példa az nGlide nevű szoftver. A kilencvenes években a 3D gyorsítók piacát sokáig a 3dfx cég dominálta a Voodoo kártyáival, melyek saját, Glide névre hallgató zárt forráskódú API-t használtak. A cég idővel az Nvidia részévé vált, a Glide támogatás pedig szép lassan kihalt a játékokból, ahogy a Voodoo kártyák eltűntek a piacról. Ezt megelőzően viszont a Glide API-t nyílt forráskódúvá tették.
Az nGlide egy úgynevezett wrapper, amely lehetővé teszi Glide API-t használó játékok futtatását modern videokártyákon is.
Extra hardver
A Sony a Playstation 2 és a Playstation 3 korai változatainál úgy oldotta meg a visszafelé kompatibilitás kérdését, hogy az előző generációs platform hardvereinek egy részét konkrétan beépítette a konzolokba. Tehát a FAT Playstation 2-ben például ott volt egy jó adag Playstation 1 hardver is.
Ez kompatibilitás szempontjából jó megoldás, hiszen a szoftveres emuláció ritkán 100 százalékos. Viszont rendkívül drága volt és jelentősen megbonyolította a fejlesztés, illetve a gyártás menetét is. A generáció korosodásával megjelentek az áramvonalasabb és egyszerűsített slim verziók is, amelyek már nem tartalmazták a korábbi gépek hardverelemeit.
Streaming
Lehetséges megoldás az is, ha nem a konkrét hardverbe vagy szoftverbe integrálják a kompatibilitással kapcsolatos eszközöket, hanem egy távoli szerveren futtatják azokat. Ekkor „csak” a videóstreamet kell továbbítani a játékos eszközére.
DirectPlay (PC)
A DirectPlay a DirectX egy elavult komponense, amelyre sok régi játéknak szüksége van a futáshoz. Újabb Windows rendszereken külön kell telepítened, szerencsére a folyamat csak néhány egyszerű lépésből áll. Itt találsz hozzá egy leírást képekkel.
A visszafelé kompatibilitás hátrányai és akadályai
A visszafelé kompatibilitás legnagyobb ellensége a nagyvállalatok mentalitása, amit két fő típusra lehet választani.
Az egyik a passzív hozzáállás: a felmérések szerint nem éri meg az adott platformra megoldani a funkció meglétét, így nem szánják rá a cég erőforrásait. Ez fájó lehet, de érthető.
A másik az agresszív gennyláda mentalitás, amit konkrétan a Nintendo művel. Elkezdték aktívan rommá perelni a régi Nintendo játékok romjait terjesztő oldalakat arra hivatkozva, hogy jogsértést követnek el az ő tulajdonukba tartozó tartalmak terjesztésével. Cserébe viszont csak néhány címet jelentettek meg a korábbi klasszikusaikból a Switchre, miközben ülnek a cég gazdag örökségén.
Problémát jelent a hardverek és szoftverek működésének visszafejtése is. A nagyvállalatok nem igazán teszik közzé az eszközeik terveit, így a közösség dolga, hogy azokat visszafejtse és a modern platformokon futó emulátorokat hozzon létre. Sajnos bizonyos esetekben az is előfordul, hogy egy hardver/szoftver dokumentációjának egyszerűen nyoma vész. Néha egyszerűen csak nincs (tömeges) igény egy-egy ritkább eszköz örökségének továbbvitelére.
Az utolsó akadályt a gépigény jelenti. Ha teljes platformot akarsz emulálni, minél komplexebb és komolyabb teljesítményű eszközről van szó, annál több „lóerőre” lesz szükség. Például egy nyolcvanas-kilencvenes évekbeli számítógépet vagy konzolt egy átlagos teljesítményű modern x64-es gépen gond nélkül tudsz futtatni, hiszen ég és föld a különbség.
Az erőteljesebb hardverek emulálásához azonban nagyobb teljesítményre lesz szükséged. Ebben az esetben már egy izmosabb használt munkaállomás vagy egy olcsó gamer pc már kellhet ahhoz, hogy akadásmentesen játszhass az emulált játékokkal.
Végszó
Ha minden igaz, az elkövetkező években a régi/régebbi játékok rajongóira kellemes időszak köszönt majd.
Az új Xbox elvileg támogatni fogja az összes elődjére megjelent játékot.
A Playstation 5 esetében a Playstation 4 kompatibilitást is kipipálhatjuk.
PC-n pedig úgy néz ki, hogy lassan előrelépés történik az eredeti Xbox és a Playstation 3 emulációjában is. Ez biztosan nem tetszik majd a Microsoftnak és a Sonynak… de nekünk, játékosoknak annál inkább fog.
