Dűne előzetes és kritika

Mozgókép-blog

A Dűne filmként és adaptációként is kiváló.

Sztori

A távoli jövőben járunk, ahol az emberiség már több ezer évvel ezelőtt meghódította a csillagokat. A civilizáció alapját a hatalmas, feudális berendezkedésű birodalom jelenti – ennek ura a teljhatalmú Császár, hűbéresei pedig a kisebb-nagyobb uralkodóházak. Ebben a végtelen világban az egyik legfontosabb pont az Arrakis, azaz a Dűne, egy kietlen sivatagbolygó, mely a csillagközi utazáshoz szükséges Fűszer egyetlen lelőhelye. Paul Atreides a Dűne új urává vált Atreides-ház fiatal örököse, aki a különböző uralkodóházak és birodalmi szervezetek intrikáinak és hatalmi harcainak kereszttüzébe kerül.

Dűne rövid kritika

A Dűne messze nem tökéletes alkotás, de úgy vélem, hogy ennél jobb adaptációt nem lehetne készíteni Frank Herbert ikonikus regényéből. A Retroshock! igen színvonalas videójában tökéletesen kifejtésre kerül az ok, ami miatt nagyon nehéz a Dűnét adaptálni. A regény ugyanis “mindent tudó nézőpontú” narrációval bír az irodalmi művekben és filmekben megszokott “korlátozott nézőponttal” szemben. Ez azt jelenti, hogy olvasóként gyakorlatilag mindent megtudunk egy adott szituációban. Az így kapott hihetetlen mennyiségű információ és lore jelentősen megbonyolítja a filmvászonra való adaptációt. Villeneuve többé-kevésbé jól oldotta meg a nézőpont leegyszerűsítését, mert alkotása hű maradt Herbert víziójához a kényszerű kompromisszumok ellenére. 

Ami a film legnagyobb erőssége, hogy egy lenyűgöző audiovizuális orgia lett belőle, ami a legtöbb blockbusterrel / látványfilmmel ellentétben egyáltalán nem öncélú. A steril CGI parádékkal vagy a gyakori túlzott művészieskedéssel szemben Villeneuve a Dűne univerzumának sokkoló grandiózusságát állítja középpontba, de úgy érzékeltetve azt, hogy közben mindig ad a nézőnek egy “kézzel fogható” támpontot. Egy űrhajó fel- vagy leszállása, egy légi felvétel Arrakeen városáról vagy az ornitopterek bármelyik pillanata több vizuális élményt ad, mint például egy két órás Transformers-csörte. A látványelemek a grandiózusságuk ellenére végig reális érzetet keltenek, már-már kézzelfogható eszközöknek, épületeknek, járműveknek tűnnek.

Sztori és karakterek

Azt már a megjelenés előtt tudni lehetett, hogy ezzel a filmmel csak a regény első felét adaptálják majd. Így a két és fél órán túlnyúló játékidő ellenére is befejezetlen érzetet kelt a történet. Szerencsére a második rész elkészültét már megerősítették, úgyhogy ezt kezeljük is semleges tényként, mert 2023. októberében úgyis találkozni fogunk a moziban. A sztorit alapjában véve jól sikerült feldolgozni a filmmel. A karaktereket jól eltalálták és az események is a helyükön vannak, ugyanakkor bizonyos szálakat talán túlságosan is leegyszerűsítettek (néhányat pedig teljesen elhagytak). Viszont a kompromisszuk érthetőek, a film működik és hű is az eredeti alkotó által teremtett világhoz, ráadásul Villeneuve hihetetlen atmoszférateremtő képessége és a remek színészek pedig jócskán a pozitív irányba húzzák el a mérleget. A tempó a rendezőre jellemző módon most sem rohanós, hanem szolidan visszafogott.

Összkép

Nagyon nehéz szavakba önteni azt, hogy mennyire lenyűgöző élményt ad ez a film a moziban nézve. Egy masszív audiovizuális trip, ami nincs túltolva és még ha itt-ott bele is lehet kötni a sztori leegyszerűsítettségébe, az összkép még így is csodálatos. Furcsa ezt leírni, de tulajdonképpen ez az a Star Wars film, amire vágytam volna a Disney Star Wars folytatásai helyett.

+1 apróság

Személy szerint még egy plusz okom van arra, hogy Denis Villeneuve ült a rendezői székbe. A karrierje során már bizonyította, hogy van egy sajátos mesélői és vizuális stílusa, amit képes egyik műfajról a másikra átvinni. Ugyanakkor (még ha régen is olvastam a regényeket) a bennem élő kép a Dűne világáról jóval barokkosabb volt, mint a letisztult villeneuve-i stílus. Éppen ezért izgalmas volt látni az elképzeléseit. Pont azt kaptam, amit vártam – az alapanyagot tisztelő, fantasztikus szakemberek és művészek által készített adaptációt, amiben így megvolt a kellő újdonság érzet is. Villeneuve keze alatt abszolút nem forgatták ki az alapmű értékeit, hűek maradtak hozzájuk, ugyanakkor a világ megjelenítése sokszor új érzéseket adott. És ezt nagyon szeretem, ha adaptációkról van szó. 

Dűne stáblista

  • Eredeti cím: Dune / Dune: Part One
  • kiadás éve: 2021,
  • hossz: 155 perc,
  • műfaj: sci-fi, dráma,
  • rendező: Denis Villeneuve,
  • forgatókönyv: Jon Spaihts, Denis Villeneuve, Eric Roth,
  • eredeti mű: Frank Herbert,
  • főszerepben: Timothée Chalamet, Rebecca Fergusson, Oscar Isaac, Jason Momoa, Josh Brolin, Stephen McKinley Henderson, Javier Bardem, Stellan Skarsgård, Zendaya, Chang Chen, Dave Bautista,
  • zene: Hans Zimmer,
  • fényképezte: Greig Fraser,
  • a film IMDB oldala.
Doz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.