A potyautas felidegesített.
Sztori
Három asztronauta vág neki egy két évesre tervezett Mars-utazásnak. Küldetésük azonban veszélybe kerül, amikor váratlanul egy negyedik személyre bukkannak a hajó egyik rekeszében és kiderül, hogy erőforrásaik így nem elegendőek az életben maradáshoz.
Mi az a suspension of disbelief?
A „suspension of disbelief” egy médiatermék-fogyasztással kapcsolatos kifejezés, ami valami olyasmit jelent, hogy a „a kételkedés felfüggesztése”. (Wiki.) Úgy értelmezem, hogy lényegében a néző megengedőbbé válik a logikátlanságokkal szemben egy médiatermék fogyasztása közben annak érdekében, hogy azt élvezni tudja. Például ha egy sci-fi filmet nézel, aminek egy emberként gondolkodó robot a főszereplője, akkor nem állsz fel azonnal felháborodva, hogy márpedig a mi valóságunkban nincsenek is emberként gondolkodó robotok. Vagy tündék. Vagy orkok. De felmerülhet bizonyos eseményekkel, eseményláncokkal kapcsolatban is.
A „suspension of disbelief” különösen fontos azoknál a műfajoknál, amelyek nem próbálnak a saját, aktuális valóságunkhoz hasonló jellegű világot felépíteni, hanem a fantáziára alapoznak. Személy szerint nagyon toleráns vagyok a logikátlanságokkal és leegyszerűsítésekkel szemben: amíg egy film eseményei/fordulatai stb. nem mondanak (vészesen) ellen a saját világának logikájának és jól működik a flow, addig nagyjából nem panaszkodom.
A potyautas kritika
A potyautas sztorija viszont teli van baromságokkal.
És ami az igazi probléma, hogy a zavaros alapkoncepció miatt a suspension of disbelief egyszerűen nem működik. A film ugyanis egyszerűen rossz alapszituációba (realisztikusabb-szagú űrutazásba) helyezi a drámai történetét, azonban ahhoz, hogy elmondja azt, folyamatosan a józan paraszti észnek kell ellentmondania.
Már eleve a felütés is erősen megkérdőjelezhető. Nyilván nem várhatunk el hiperrealizmust el bármilyen alkotástól, de kellően a mi hétköznapi valóságunkhoz közelien indít a film, hogy egyszerűen elképzelhetetlen hülyeségnek tűnjön a probléma. Egy még messze nem rutin Mars-utazásos küldetést elindítanak úgy, hogy egy potyautas van a hajó fedélzetén, mi van?
És tudod mi a durva? Arra számítottam, hogy a potyautas hajóra kerülése vagy egy esetleges filmbe erőszakolt szociopolitikai üzenet lesz a legnagyobb bajom. De nem: utóbbit érzésre inkább csak a nézők magyarázzák (üvöltik) bele, előbbin pedig gond nélkül tovább lehet lendülni. Még így akár érdekes morális kérdéseket és döntéseket is bedobhatott volna a film. Csak éppen a hangulatos díszleteit és kiválóan alakító színészeit egy nyálas, hatásvadász, felületes és végletesen buta történetre pazarolta el valós dráma helyett. Kár, mert a vége üthetett is volna, ha az odáig vezető út értékelhető szintet üt meg.
Kék halál
A Rotten Tomatoes oldalán szerepel egy sor a vulture.com kritikusának, Bilge Ebirinek a (pozitív) írásából:
„Just about every confusing plot point is overcome by a powerful human moment.”
Azaz „szinte minden zavaros történeti elemet felülír egy erőteljes humán pillanat”. Én éppen fordítva fogalmaznék: minden potenciális humán pillanatot egy teljesen zavaros logikai hátterű, átgondolatlan húzással akarnak kierőszakolni az írók. A film nem „nem magyarázza meg” az események hátterét, nem „zavaros”, hanem egyszerűen a józan logikának élesen, feltűnően ellentmondóan építkezik, csak azért, hogy legyen „dráma”. De ez a dráma se igazán jó, mert nincs mélysége. Kidolgozatlan karakterek szomorúan néznek és beszélnek szomorú zenére, az írók meg kliséket pufogtatnak. Meg húzzák az időt. (Pontosabban az egyik író a rendező is volt.)
Az jó érv, hogy fennakadok az események logikáján és nem az emberi mondanivalóra koncentrálok, ami a film lényege lenne. De mi az emberi mondanivaló? Hogy hogy cselekednénk egy ilyen helyzetben, ki lenne gyáva, ki áldozná fel magát, ki próbálna mindenáron megmenteni mindenkit? Ja, hogy ennyi. Eredeti.
A potyautas előzetes
Stáblista
- Eredeti cím: Stowaway,
- kiadás éve: 2021,
- műfaj: sci-fi, dráma, thriller,
- játékidő: 116 perc,
- írta: Joe Penna, Ryan Morrison,
- főszerepben: Anna Kendrick, Toni Collette, Daniel Dae Kim, Shamier Anderson,
- zene: Volker Bertelmann,
- fényképezte: Klemens Becker,
- a film IMDB linkje.