Flashback kritika és előzetes (2020)

Mozgókép-blog

A Flashback, avagy alternatív címén “The Education of Fredrick Fitzell” nagyon szeretett volna okos és csavaros film lenni, de végül inkább csak bosszantó és repetitív lett.

Sztori

Fred szürke életet élő adatelemző, akinek gondolatai egyre többször kalandoznak el középiskolai emlékei kapcsán. Egyre furcsább dolgokat kezd tapasztalni, majd rájön, hogy néhány dologra nem tud visszaemlékezni. Emiatt metaforikus és fizikai értelemben is útnak indul, hogy kiderítse a tizenévvel ezelőtt történt események részleteit.

Flashback előzetes

A trailer ugyan lelövi a fél filmet, de remekül mutatja a film bosszantó és zavaró vizuális stílusát.

Flashback rövid kritika

#ideg

Jelen filmünk eredeti címe “The Education of Fredrick Fitzell” lett volna, ezt azonban később megváltoztatták “Flashback”-re. Utóbbi szerintem jobban illik az alkotáshoz több szempontból is.

Egyrészt a főszereplő furcsa neve miatt az eredeti cím alapján a potenciális nézőjelölt inkább vígjátéknak lőhetné be a filmet bővebb információk nélkül, és nem egy “csavaros” (khm, túlbonyolított), sötét, mentális utazásos thrillernek. Másrészt a “The Education of Fredrick Fitzell” egyfajta eredetiségre való törekvést fejez ki, ami a “Flashback”-ből tökéletesen hiányzik – remekül kifejezve, hogy a film igazából csak más, sokkal elegánsabb és koherensebb alkotások elemeiből próbál vért izzadva összehozni egy mindfuck élményt. Harmadrészt a “flash-” elem utal a rendező egy érezhetően kedvelt feszültségkeltő eszközére, a KURVA VILLÓDZÁSRA.

Felháborítónak tartom, hogy a rakat producer és a vágó közül senki sem csapott az asztalra a villódzó fények használata miatt. A stroboszkópszerű villogás többször előjött a film során hangulatfokozó eszközként, amitől egyrészt eszméletlenül megfájdult a szemem, majd enyhe fejfájást kezdtem érezni. Pedig nem vagyok érzékeny az ilyesmire. Talán nem sötét szobában kellett volna néznem a filmet, bár el tudom képzelni, hogy például moziban milyen hatást fejtett volna ki az “alkotás”.

Hogy a para vágással vagy más trükkökkel megpróbálják megzavarni a néző fejét, az még oké. Gaspar Noé a Visszafordíthatatlannál például 28 Hertzes háttérzajt adott a filmhez, ami hányingert, zavartságot, rosszullétet idéz elő az emberekben – ott viszont már a film rövid szinopszisából látható, hogy a koncepció a brutalitásra és a néző lelki kifacsarására fog törekedni. A Flashback esetében viszont teljesen felesleges volt a “stroboszkóp” többször alkalmazása – nem volt több olcsó hatásvadászatnál, ami a forgatókönyv/koncepció/ötletek kapcsán való hiányosságok eltakarását szolgálhatta.

Most már kritika

Szóval van egy látszólag átlagos főszereplőnk, aki depresszív helyzetbe kerül, majd egyre furább dolgokat kezd tapasztalni. Bejön egy drogos vonal a képbe, nyomozgatunk, szétcsúszunk, elkezdünk repetitív módon ugrálni mindenféle helyszín és időpont között, aztán nagy csavar, érzelmi tetőpont, lezárás. A film sztorija több értelmezést is lehetővé tesz – bár inkább csak kettőt, sőt, talán egyet. Nem is azzal van a probléma, hogy túl kaotikus vagy csavaros lett volna a film, hanem azzal, hogy inkább érdektelen. A rejtély középpontjában álló karakterekkel ugyanis nagyon nehéz szimpatizálni, vagy egyáltalán empátiát érezni irántuk. És ez szomorú, mert egyébként bizonyos részeit tekintve kiváló a film. Például ott volt az operatőri munka, ami igazán hangulatos lett, vagy Dylan O’Brien, aki…

Dylan O’Brien olyan alakítást tesz le az asztalra, ami a filmet egészen a középszintig rántja a hibái ellenére is. Nehéz dolga lehetett a karakterrel, de megoldotta, sőt, neki köszönhetően még a film lezárása is adott némi emocionális töltetet. Sokkal, de sokkal okosabb és jobb forgatókönyvet érdemelt volna, mert ő aztán tényleg kitett magáért.

A Flashback egy elszalasztott lehetőség, mely a főszereplő színész elhivatottságának és tehetségének köszönhetően nem lett teljes csőd. A felszínen jól fest az alkotás, de a forgatókönyve nem is túl eredeti, ráadásul hiába a nagy csavargatás, ha unszimpatikus, érdektelen figurák tetteit és relevációit kell figyelemmel kísérnünk. És akkor még ehhez jön a rendezői csodaeszköz, a stroboszkóp használata is.

Több elegancia, több mértéktartás és kevesebb repetíció, hatásvadászat kellett volna ide.

Stáblista

  • Eredeti cím: The Education of Fredrick Fitzell,
  • kiadás éve: 2020,
  • műfaj: dráma, thriller,
  • írta és rendezte: Christopher MacBride,
  • főszereplő: Dylan O’Brien, Maika Monroe, Hannah Gross,
  • zene: Anthony Scott Burns (Pilotpriest),
  • fényképezte: Brendan Steacy,
  • a film IMDB oldala.
Doz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.