Sólyomasszony kritika és előzetes

Mozgókép-blog

A Sólyomasszonyt Richard Donner a Superman 2 és az első Halálos fegyver között forgatta le. A romantikus fantasyfilm talán nem a legismertebb alkotása, de már csak puszta szépsége miatt is érdemes megnézni. A nemrég elhunyt rendezőlegendára emlékezünk.

Sztori

A fiatal zsebtolvaj, Phillippe (Matthew Broderick) sikeresen megszökött Aquila börtönéből az akasztása előtt, a gárdisták azonban a nyomában loholnak. Egy nap találkozik a rejtélyes Navarre-ral (Rutger Hauer), a szelídített sólyommal kóborló lovaggal, aki megmenti ugyan életét, ám így az őt sújtó átok Phillippe életére is hatással lesz.

Sólyomasszony kritika

A Sólyomasszony legnagyobb erősségét számomra a három főszereplő protagonista viszonya jelentette. A sztori meseszerűen elnagyolt volt, teli volt romantikus bájjal, ám ami a legjobb, hogy okosan épült fel és remek karaktereket mozgatott és a finálé emocionális töltete nagyot robbant.

Habár a történet középpontjában az elátkozott szerelmesek drámája állt, az igazi főszereplőjük tulajdonképpen a segítőjük volt, akin keresztül “kommunikáltak”. A hasonló szerepet betöltő figuráknak gyakran az a feladatuk, hogy azonosulhasson valakivel a közönség, így gyakran kicsit sterilek. Itt viszont szó sincs erről, ugyanis a pár segítőjének nagyon is kidolgozott jelleme, sajátos döntései és szép karakteríve van. A három főszereplő között érdekes egyensúly van:

  • Navarre (Rutger Hauer) a harcos, aki túl kemény és makacs,
  • Isabeau (Michelle Pfeiffer), aki kedélyes és érzékeny, de bátorságban sem szenved hiányt,
  • Phillipe (Matthew Broderick), a segítő, aki gyakorlatilag egy Rejtő-regény agyafúrt, ám lökött döntései miatt folyton bajba kerülő főszereplőjére emlékeztetett.

Meg kell említenem Imperius (Leo McKern) figuráját is, aki szintén kiváló karakterívet kapott, a negatív oldal viszont inkább szimbólumszerű volt, mint mély. A színészi játék (és maga a casting) tökéletes lett. Broderick sajátos kommentárja vicces volt, Hauer karizmája betöltötte a vásznat, Pfeifferben pedig megvolt az a külsőségeken túli szépség, ami figurájához kellett.

A film látvány szempontjából is csodálatos, legfőképpen az eposzi szépségű helyszínek és a kiváló operatőri munka miatt is. (Figyeld a tó felett elszálló sólyom jelenetét! Döbbenetesen gyönyörű pillanat.)

Ha negatívumot kellene említenem, akkor a néhol kissé egyenetlenül lassú tempót mondanám, és az időnként furcsa zeneválasztást. A sólyomasszony a korai művek között volt, ami részben elhagyta a klasszikus nagyzenekari score-t és alternatív zenei aláfestéssel is dolgozott. A klasszikus rész rendben volt, az alternatív viszont néha egy picit … “érdekesnek” tűnt (jobb szót nem találok az érzésre). Ettől függetlenül persze egyben volt a film, de kíváncsi lennék, hogy például egy Basil Poledouris score-ral hogyan “festett” volna a film.

Összességében véve egy gyönyörű alkotás Sólyomasszony, amit mindenkinek ajánlok, aki egy humorral és drámával átitatott romantikus fantasyt keres. Donner kiváló munkát végzett it is.

Sólyomasszony előzetes

Stáblista

  • Eredeti cím: Ladyhawke,
  • megjelenés éve: 1985,
  • műfaj: kalandfilm, fantasy,
  • játékidő: 121 perc,
  • rendezte: Richard Donner,
  • írta: Edward Khmara, Michael Thomas, Tom Mankiewicz, David Webb Peoples,
  • főszerepben: Matthew Broderick, Rutger Hauer, Michelle Pfeiffer, Leo McKern, John Wood,
  • fényképezte: Vittorio Storaro,
  • zene: Andrew Powell,
  • a film IMDB oldala.
Doz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.