Két témáról lesz szó röviden ebben a cikkben: a Neon City című posztapokaliptikus szösszenetről, illetve a Mad Max stílusát másolni próbáló, kvázi alműfajt képviselő B-filmekről.
Mik azok a Mad Max-klónok?
A hatvanas évek végétől kezdve megjelent a sci-fi alkotásokban az úgynevezett „Used Future” esztétika, melyet az olyan klasszikusok, mint a Star Wars vagy a Blade Runner a mainstream részévé tettek. A „Used Future” esztétika hétköznapiasan piszkos és lehasznált jelleget adott a futurisztikus eszközöknek, helyszíneknek, járműveknek és kosztümöknek.
Az, hogy a közönség hozzászokott, sőt megszerette ezt a stílust, igazi megváltást jelentett a kisebb költségvetésből dolgozó filmeseknek. Korábban több energiát és pénzt kellett a látványtervekre és az egyedi díszletek építésére szánni. A Used Future viszont lehetővé tette, hogy a futurisztikus külsejű hétköznapi eszközök, illetve különböző elektronikai berendezések és hulladék felhasználásával olcsóbban és gyorsabban készíthessenek (szubjektíven) vállalható színvonalú díszleteket. (A TV Tropes bővebb kifejtése.)
Ezzel egyidőben a Mad Max filmek (pontosabban az USÁ-ban is normális módon bemutatott Mad Max 2) bevezették a posztapokaliptikus senkiföldjét alakító sivatagon végigdübörgő, egyszerre cool és egyszerre lepusztult járművek koncepcióját. Ez megint olyasmi volt, amit szűkös büdzséből meg lehetett oldani: keress egy sivatagos helyszínt, roncstelepi szökevényekből tákolj össze egy csomó lepusztult, de menő verdát, dobj be néhány színészt, (és barbárokat, kannibálokat, mutánsok), illetve valami sztorit, aztán mehet a film! Az általában kisköltségvetésű, hasonló koncepcióra alapuló filmek az úgynevezett Mad Max-klónok vagy ripoffok. Példák: Warlords of the 21st Century (1982), The Bronx Warriors-trilógia (1982-1983), a Waterworld (1995; Max Max a tengeren, a design és a világ hasonló), nagy kedvencem, a Végítélet (Doomsday, 2008), illetve az Éli könyve (2010).
Mindkét designvonal népszerűvé vált a videojátékoknál is.
(De.)
Természetesen hozzá kell tenni, hogy a fenti két koncepció azért egy magasabb színvonalú produkció esetén legalább annyi ötletességet, energiát és pénzt kíván meg, mint bármilyen csilivili design megvalósítása. Az utóbbi három példa miatt is emeltem ki az „általában” szócskát:
- a Waterworld 175 millió dolláros költségvetésből készült, ami a maga idején rekordméretű volt. A marketingbüdzsét hozzászámolva nagy bukta is lett,
- Végítélet: 17 millió font,
- Éli könyve: 80 millió dollár.
A 2015-ös Mad Max: A harag útja sem volt ám egy olcsó film, mivel költségvetése 150 és 185 millió dollár közé esett a Wikipedia szerint.
Neon City sztori
A posztapokaliptikus sivatagban egy magányos fejvadász (Michael Ironside) nyakon csíp egy szökevényt (Vanity). Neon Citybe, a kevés élhetőbb nagyvárosba kellene szállítania, azonban némi bonyodalom miatt egy futurisztikusan lepukkant postakocsival kell utazniuk, melynek számos más utasa is van. Az érdekes figurákból álló csapat megkezdi az utazását a veszélyes senkiföldjén keresztül…
Neon City rövid kritika
A Neon City a jobban sikerült kisköltségvetésű Mad Max-klónok filmek közé tartozik, amely a korabeli B-filmekhez képest is decens színvonalat képvisel. Ezt részben annak köszönheti, hogy lényegében a Hatosfogat című klasszikus western remake-jeként sztorija végig emberközeli léptékű marad, másrészt Monte Markham rendező színészi karrierje során is számos western műfajú vagy kisebb költségvetésű darabban játszott. Az emberközeli lépték miatt a film nem vág bele a szűkös büdzsén túlnyúló koncepciókba és nem válik inkonzisztens gagyivá (sok más B-filmmel ellentétben), Markham tapasztaltsága miatt pedig jól működik az alkotás posztapokaliptikus western hangulata is.
Természetesen a Neon City is klisékre épül, de ezt gyakorlatilag minden hasonló filmnél elmondhatjuk. Viszont az egyszerű sztori nem esik szét, az 1-2 dimenziós karaktereket kellő karizmával keltették életre a színészek és meglepő módon még egy egész decens kapcsolatrendszert is felépített közöttük a film. A látványvilág, a díszletek és az akciójelenetek is rendben voltak.
Szokásommal ellentétben megosztok egy Youtube-linket is a teljes filmhez. Elég nehezen beszerezhető darab, ráadásul kérdéses, hogy bárki is tudja, pontosan kihez tartoznak most a disztribúciós jogok…
Stáblista
- Műfaj: akciófilm, sci-fi,
- kiadás éve: 1991,
- játékidő: 99 perc,
- írta: Ann Lewis Hamilton (mint Buck Finch), Jeff Begun, Monte Markham,
- főszerepben: Michael Ironside, Vanity, Lyle Alzado, Juliet Landau,
- zene: Stephen Graziano,
- a film IMDB linkje.
